3.rész A baleset és egy kedves ismerős

Reggel mikor felkeltem, ránéztem az órára és sokkot kaptam, mert 10:00 óra volt és 10:30-ra már a stúdióba kellet volna lennem. Gyorsan elrohantam fürdeni, villám gyorsan felöltöztem és rohantam a stúdióba. Mire beértem, már mindenki bent volt, még a srácok is.
-Fel lehetett volna ébreszteni!!!-förmedtem rá Carlosra.
-Aha, akkor ezt felejtettem el!-kezdett el röhögni.
-Kussolsz!-szóltam rá durván.
-Na! Ha befejeztétek, akkor itt a heti feladatok.-Erik kezembe nyomott egy lapot.
-De csak ennyi?-kérdeztem.
-Igen mehettek.-én rohantam ki elsőnek. Egyből haza és fel a szobámba száguldtam, mikor nekirohantam Carlosnak. Szerencsétlen csak nyekkent.
-Hova sietsz?-kérdezte felállás közben, de a lába reccsent egy nagyot és felkiáltott:
-Áááááááá!!!!!
-Mi a baj?-kérdeztem rémülten.
-Nem birok lábra állni!-kezdett el kiabálni.
-Gyere, beviszlek a kórházba.-mondtam, miközben felsegítettem. Kimentünk a kocsimhoz és beültettem Carlost. Elindultunk a kórházba. Csoda, a forgalom pocsék, de hamar be értünk. Carlost elvitték röntgenre. Ahogy sejtettem, eltört a lába. Haza mentünk, a srácok pedig elmentek bulizni. Carlossal otthon maradtunk.
-Kevin nyugodtan menjél.....-kezdte el, de beleszóltam.
-Nem, mert miattam van ez. Legfeljebb többet leszek a tesómmal.-mondtam egy mosollyal.
-De mi csak mostoha tesók vagyunk.-válaszolta.
-De nekem te olyan vagy, mintha az igazi testvérem lennél!-mondtam és ő erre elmosolyodott- Na, felmegyek, szólj ha kell valami.-ő erre csak bólintott. Felmentem, s elkezdtem gitározni és énekelni az első dalom.
Amikor befejeztem, kopogtak. "Este 8-kor vajon ki lehet?"-kérdeztem magamban és kinyitottam.
-Felícia!! Szia, te hogy-hogy itt???-kérdeztem.
-Jöttem veled beszélni.-válaszolta.
-Gyere be.-mondtam és levettem róla a kabátot.
-Szia Carlos.-köszönt.-Mi lett a lábaddal?-kérdezte.
-Eltört.-válaszolta Carlos. Felmentünk a szobámba.
-Kevin,el akarom mondani neked hogy még.....-de félbe szakítottam.
-Én is szeretlek téged.-mondtam. Megcsókoltam és megtörtént.