Mindenkit megrázott az eset. Hiába volt Kendallel köztünk egy kisebb vita, akkor is ő a legjobb haverom. Most pedig valahogy úgy érzem, hogy mindez az én hibám.
Arra a döntésre jutottam, hogy bemegyek hozzájuk. Természetesen Carlos-t is magammal ráncigáltam. Eléggé lassan vezetett.
-Ember,nem tudnál gyorsabban vezetni!?!-szóltam rá erélyesen.
Hamar beléptünk a kórház ajtaján. Rögtön a recepciósnőt kerestük. Épp a pultnál írt alá valamit.
-Jó estét! Segíthetek valamiben?-pillantott ránk a hölgy.
-Igen. Ma ide szállították a barátunkat.-mesélte Carlos.
-Neve?-érdeklődött.
-Kendall Francis Schmidt!-mondtam idegesen.
-201.szoba.-zárta rövidre a témát majd távozott.
Felértünk az emeletre, ahol eléggé ilyesztő volt minden. Egy árva lélek sem volt a folyosón.
-Ne legyél kislány.-indultam el nyomomban Carlos-al.
Hirtelen egy orvos lépett ki Kendall szobájából, így mindketten odaszaladtunk.
Hirtelen egy orvos lépett ki Kendall szobájából, így mindketten odaszaladtunk.
-Jó estét!Hogy van a barátunk?-szegezte az orvosnak Carlos a kérdést.
-Maguk Mr.Schmidt hozzátartozói?-mire mi csak bolintottunk.- A fiatalember most kómában van. A zuhanás következtében súlyos agyrázkódást szenvedett, így csak remélni tudjuk, hogy ha felkel emlékezni fog mindenre.....,illetve a bordája és a bal keze is eltört.-magyarázta.
-Maguk Mr.Schmidt hozzátartozói?-mire mi csak bolintottunk.- A fiatalember most kómában van. A zuhanás következtében súlyos agyrázkódást szenvedett, így csak remélni tudjuk, hogy ha felkel emlékezni fog mindenre.....,illetve a bordája és a bal keze is eltört.-magyarázta.
-És mit gondol, túl fogja élni?-kérzdezte Carlos, mivel látta, hogy teljesen lefagytam.
-Csak reménykedni tudunk!-Carlos aki eddig a földet pásztázta gyorsan felkapta a fejét a orvos szavára.
-És ...és be lehet menni hozzá?-érdeklődtem tovább.
-Csak egy személy mehet be.-jelentette ki.
-Tudod mit? Én bemegyek Kendallhez te pedig mész Kevin-he.-fordultam hozzá, mire ő csak némán bólintott és az orvossal együtt távozott.
*Carlos szemszöge*
Az orvos elkísért Kevin szobájáig, majd ott magára hagyott. Halkan benyitottam, nehogy felébresszem, de úgy látszik már ébren volt.
Amint meglátott egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Hello.-köszöntem halkan.
-Szia.-nyöszörgött ott valamit.
-Jobban vagy már?-fogtam meg a kezét.
-Aha. Az orvos szerint holnap reggel már hazamehetek.-vonta meg a vállát.-És Kendallel mi van?-kérdezte flegmán.
-Kómába esett. Az orvos szerint csak reménykedni tudunk,hogy túléli.-meséltem el neki. Már a sírás határán voltam.
-Meg is érdemli!-a kijelentésén teljesen meglepődtem. Hihetetlem düh szállt belém. De nem, Carlos őrizd meg a nyugalmad.
Még sokáig beszélgettünk majd belépett Logan, hogy indulnunk kell...
-Csak reménykedni tudunk!-Carlos aki eddig a földet pásztázta gyorsan felkapta a fejét a orvos szavára.
-Csak egy személy mehet be.-jelentette ki.
-Tudod mit? Én bemegyek Kendallhez te pedig mész Kevin-he.-fordultam hozzá, mire ő csak némán bólintott és az orvossal együtt távozott.
*Carlos szemszöge*
Az orvos elkísért Kevin szobájáig, majd ott magára hagyott. Halkan benyitottam, nehogy felébresszem, de úgy látszik már ébren volt.
Amint meglátott egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
-Hello.-köszöntem halkan.
-Szia.-nyöszörgött ott valamit.
-Jobban vagy már?-fogtam meg a kezét.
-Aha. Az orvos szerint holnap reggel már hazamehetek.-vonta meg a vállát.-És Kendallel mi van?-kérdezte flegmán.
-Kómába esett. Az orvos szerint csak reménykedni tudunk,hogy túléli.-meséltem el neki. Már a sírás határán voltam.
-Meg is érdemli!-a kijelentésén teljesen meglepődtem. Hihetetlem düh szállt belém. De nem, Carlos őrizd meg a nyugalmad.
Még sokáig beszélgettünk majd belépett Logan, hogy indulnunk kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése