2016. március 18., péntek

5.fejezet 5.rész Rettegek!

Kate szemszöge :
Itthon vagyok, a mobilomat keresem és azon gondolkodom, hogy "Basszus egy démon most akarja megölni életem szerelmét!" így muszáj lesz lépnem. Ezért is keresem azt a hülye telefont, mert fel kellene hívnom Kevint és közölni vele az egészet. 
-Áááá meg vagy!!!!!-ordítottam a telefonomnak. Na jó, hívjuk Kevint.

Kevin szemszöge :
A telefonom csörgött. Megnéztem ki az és Kate arca virított a kijelzőn.
gyorsan felvetem:
-Szia, mi van????
-Szia, bocsi, hogy zavarok de.....James egy egy démon!
-Tudom. Most ezen dolgozunk...de várj, te honnan tudod?
-Ő mondta. Arra kért, legyek a szövetségese.
-Kate mit mondtál?
-Igent. De én félek Kevin, nem is félek..ha nem rettegek!!!!-hallottam, ahogy már sír.
-Azonnal gyere Londonba, érted Kate, gyere Londonba,most azonnal pakolj!!!!!
-Rendben sietek!!!-szipogott. Letettem a telefont, és elmondtam a többieknek.

Kate szemszöge :
Rohantam a bőröndömért. Beledobtam mindent. Anya kiabált fel:
-Kate, itt a barátod!!!-de nekem nincs is pasim. Neeee.. Eljött értem a bőröndömmel együtt. Kimásztam a tetőre, és az ablaktól elmásztam. Ott a falnak nyomultam. Hallottam, hogy nyitódik az ajtó, és egy ismerős hang szólal meg. Még jobban nyomultam a falnak, de ez a hang nem James-é volt, hanem hanem Kendall-é. Visszamásztam a szobámba.
-Te jó ég, Kate mit kerestél te bőrönddel együtt a tetőn??
-Menekültem!
-Miért is?
-Azt hittem, James vagy!
-Te is tudod??-döbbent meg.
-Igen..ch..majdnem megölt ha úgy nézzük, de mondjuk téged ez nem is érdekel!!!
-Ezt honnan veszed, Kate én szeretlek!
-Persze. És lusta vagy közölni velem, hogy költözöl.
-Nem. Nem azért nem szóltam.
-Akkor miért? Na jó, nekem erre nincs időm! Sietek, mert lekésem a gépet!!!
-Mi? Miért? Hova mész?
-El. Szerintem neked is azt kellene tenned. James rád vadászik, ha lehet így fogalmazni!!
-De akkor is veled megyek!!!
-Nekem nyolc, én húztam!-ne kérdezzétek, miért voltam ilyen. Én sem értem magam.  Én is szeretem, de akkor is rosszul esett, hogy nem szólt a költözéséről. Most pedig itt esedezik nekem, sőt még örülnék is, ha jönne és annak is örültem, hogy nem James volt, hanem ő. Na de mindegy, anyunak azt kamuztam, hogy munka. De kicsit sem az. Az orrára kötöttem, hogy senkinek ne mondja el, hogy hova mentünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése